Vägabo(lo)ndok

Megérkeztünk Castelnuovo del Gardaba. Az út röpke 850 km volt - bátyám és Miki hősiesen végigtolták éjjelt az esőben alagutakon, kanyargós szerpentineken keresztül. Miki hajnal 4-kor adta fel valahol az olasz határon túl - leállt egy parkolóban, s mind a négyen nyakunkban a lábunkkal vagy a másik lábával egy órát szuszogtunk a kocsiban. Hajnali ötkor Florance + Machine ébresztett a telefonomból, az előző napi ébresztő valahogy aktív maradt. Mondanom sem kell, hogy nem arattam vele osztatlan sikert. Végül bátyám úgy döntött, hogy átveszi az irányítást, s már száguldottunk is tova az első úticél - Verona - felé. Bár a terv az volt, hogy a felkelő napot majd a Garda partján, az első szállásunkon üdvözöljük, de a némi csúszás azt eredményezte, hogy 8-kor értünk még csak Veronába. Nagszerű volt az olasz tájra eszmélni - gyönyörű zöld mezők, cédrusfák, mediterrán házak. Imádlak Olaszország!!!  Nagyszerű volt látni az ébredező várost, megnéztük Júlia erkélyét, igazi olasz kávéztunk. Pár fotó Veronáról - Miki közben fotósulit tartott - most már tudom, hogy a szórt fény nem kedvezett a képeknek - de ez van, azzal dolgozunk, ami adatott:



Castelnuovo del Gardaban egy falusi szállás lett az első otthonunk - szőlőlugasok mellett vezetett az utunk. Kedves szállásadók, gyönyörű kilátás, ugyan a kívántnál jóval több hangya csillapította magányunk. Egy délutáni gyors szusszanás után már ismét úton voltunk a Garda-tó partjára. A látvány, a napsütés, a rohánás nélküli tóparti bámészkodás leírhatatlan élmény volt. Teljesség. A képek talán valamit vissza tudnak adni:

Az éttermet a vacsorához (naná hogy pasta) a szállásadó donnánk ajánlotta - Custozában - egy környékbeli kis faluban. Ha bármikor erre jártok, jó szívvel ajánlom. Az a hely, ahová magától nem tér be az ember, de foglalni kell, mert estére megtelik rengeteg emberrel, olasz élettel, és mennyei ízekkel. Szuper volt az elő-, fő-, és utóétel. Barátságos, otthonos kiszolgálás, s jó olasz módjára mi is hangosan vitattuk az élet dolgait, párkapcsolatról, házasságról, az emberi kapcsolódás viszontagságairól. Volt összekapás, kibékülés, véleménykülönbözés és újbóli egymásra találás. De jó lenne otthon is többször olasz módjára időt hagyni, hogy élvezzük az ételt s az életet a maga hullámzóságában, a fentekkel és lentekkel együtti teljességben.