A tegnapi tudosítás elmaradt lévén nagyrészt utazással telt, s mire Toulouse-ba értünk a csapat már a szálloda előtt várt, hogy kezdődhessen a protokoll vacsora. A tárgyalótermi kétnapnyi szoros összezártságra elő kell ám készülni, nem lehet csak úgy éhgyomorra érdekegyeztetés címén egymásnak esni. :) De nem szaladok ennyire előre. Reggel még sétáltunk egyet Nizzában. Képek a strandról, ahol fürödtünk:
Azután reggeli, s indulás, de előtte még a teraszon egy jelenet ragadott meg bennünket. Egy bácsi reggelizett magányosan, s két sirály társaságnak melléje szegődött. Kicsit beszélgettek egymással. Gondolom a bácsi is sejtette, hogy a társaság talán nem csak a személyes varázsának, de a púposan megrakott tányérjának is szól, így egy-egy falattal hálálta meg a sirályok jelenlétét. A fényviszonyok nem kedveztek a képeknek, de mégis örülök a megőrzött pillanatnak, aminek mind átadtuk ott helyben magunk.
Aztán nagyon sok km következett, nem számszerűsítem, mindannyian kornyadoztunk, kivéve Mikit. Ő vezetett megint - remélem, mindenkinek így volt a legjobb. Megvitattunk családi helyzeteket, ki hogyan látja az öreg éveket, szerintünk miként lenne érdemes megélni ezeket, s hagytuk, hogy mindenki úgy lássa, ahogy neki az kellemes.
Móni kérésére Marseilles-ben terveztünk egy megállót, mert a kolléganője szerint egy igazi ékszerdoboz. Az úton, hogy a bennem kavargó nyugtalanságot (az előttem álló két nap tolmácsolással járó szorongását) csillapítsam, elkezdtem hallgatni Márti letöltéseit, amit az újjészületés hétvégén Évi rögzített. Az egyik letöltéshez meditáció is kapcsolódott. Észrevétlen csúsztam bele a vezetett meditációba. Annyira erőteljesen hatott, hogy azon kaptam magam, hogy egyre szaporábban veszem a levegőt, s hogy újraélem a születésem. Tudom, fura ez, de mégis így történt. Elindultak a könnyek, s mikor a meditációban épp az a rész jött, hogy most befordulok a szülőcsatornába, éreztem, hogy ki kell nyitnom a szemem. Épp egy sötét alagúton haladtunk keresztül. Megdöbbentett, hogy mennyire összhangban van az alagút (kint) a meditációban (bent) megjelenő szülőcsatornával. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy az életben rend van, mindig minden a helyén történik, a megfelelő időben. Marseilles szűk utcái tovább erősítették bennem a születés szorongató élményét, hogy már meglehetősen nagy baba voltam, s hát sem Anyunak, sem nekem nem volt zökkenőmentes a természetes szülés s születés. De mégis nagyon hálás vagyok Neked Édesanyám, hogy ilyen bátor voltál, kitartottál mellettem, s köszönöm a szülésznőnek is, aki nem hagyott vákumozást, semmi beavatkozást, csak hagyták, hogy mi ketten csapatmunkában tegyük amit tennünk kell. És köszönöm szépen annak a sok medikusnak, akik mindeközben gyengéden jelen voltak, s simogatták, támogatták Anyut a folyamatban. Na de szóval Marseilles. Első blikkre megrettentünk. Piszkos, zsúfolt, eklektikus. Eltévedtünk, A GPS össze-vissza navigált. De mielőtt elértük a várost, egy hatalmas templomot láttunk magasodni a város felett. Jó lett volna megnézni, és végül addig kanyarogtunk, hogy "véletlen" az odaveeztő útra tévedtünk. Felmentünk, s a látvány sok mindenért kárpótolt. A szűk s meredek utcákért, a szorongató érzésért, hogy sehol egy nyilvános WC, s hogy amit végül találtunk per pill épp koedukált volt. A Notre Dame de la Garde székesegyház megér némi lépcsőzést - Miki képei is színesítik most a galériát:
Körpanoráma
Ajtódísz - MM
A mennyezetről hajó- s repülőmakettek lógtak
Az a mintázat...
Hajólevelek a falon
Marseilles - ékszerdoboz - olyan össze-vissza is van benne minden, mint egy ékszerdobozban :)
Egy gyors maradékokból összedobott, "meghitt" autóban elfogyasztott ebéd után újra robogtunk délnyugat felé. Barcelona épp csak 100 km-re van Toulouse-tól, Eszterke, akár már be is ugorhatnánk hozzátok - de jó is lenne megismerni Dávidot személyesen is!! Tündéri gyerkőc!!
Megérkeztünk végül némi csúszással Toulouse-ba. Jó benyomást keltett elsőre, de sehol egy parkoló, GPS anomália, idegbaj a köbön, hogy elkésünk a vacsoráról. Villám becsekkolás, parkolás díja miatti sokk, 10 perc magunkhoz térés, majd a bátyámmal kedvesen mosolyogva csatlakozunk az európai szakszervezetis képviselők csapatához, Vacsora a Novotelben, méregdrága s idegen. Feszült a légkör, idő, mire összeszokunk megint. A menü kínai, hiába is francia valamint angol (mégsem mond egyikőnknek semmit, hogy mi is fogad majd a tányérunkon). Végül minden fogást túlélünk, még vegetáriánus is akad nekik. A menüt elhoztam emlékül, mert sokkal inkább hasonlít egy színdarabra, mint ételválasztékra. Főszerepben a mimóza s az ibolya. Tervben volt, hogy a mát is még ma összefoglalom, de időközben holnap lett, s reggel futással kezdünk. Első pillanatban bátor vállalásnak tűnt, de mostanra inkább botorságnak tartom. Jó éjt, szép álmokat!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen