Vägabo(lo)ndok

Indulunk, este, 9-kor, csupa izgalom, minden elkészül-e, mit hagyunk otthon (Bocin :( kívül semmit). Épp jött a hír, hogy a toulouse-i szállásunkkal gond van. Az egyetlen, amit nem Miki foglalt. :) Én mélyen belül nagyon vágyom egy kis spontaneitásra. Nem bánnék egy kis faluban ismeretlenhez becsöngetős s bekéredzkedős eseményt. Mindenhol szállodában szállunk - az nekem olyan művi világ. A Camino óta vágyom az emberek közelségét, a kultúrák közelségét, beleszippantani kicsit egy másik világba, a másik világába. Szállodában ezt nem lehet - ott nekem minden vegytiszta. Nehéz meglelnem benne az emberit. Gondoltunk CouchSurfingre, de az nem tesómék stílusa. Meg különben is, üzleti út - tesóm szakszervez én tolmácsolok, s útközben végre kicsit látjuk a világot. Ilyenkor olyan izgatott leszek, mint egy gyerek, aki előtt az egész élet ott áll, felfedezésre várva. Hamarosan indulunk!!